Már egy ideje nálunk is lehet kapni egy-két helyen portugál kosárkákat, de most egy komplett pékség nyitott a Gozsdu Udvarban, ami e köré a sütemény köré épül. Mitől ennyire különleges ez a kis kosár, és valóban megérdemli a felhajtást?
A portugál kosárka és a szerzetesek
A történet szerint a Pastel de nata nevű süteményt még valamikor a 18. században készítették először portugál szerzetesek a lisszaboni Szent Jeromos kolostorban. Illetve, módosít már itt a legenda, inkább tökéletesítették azokat a süteményeket, amelyeket francia pékségekben kóstoltak. A történet szerint, mikor a szerzetesek anyagi támogatás nélkül maradtak, akkor kezdték el árusítani a süteményeiket. Majd mikor a kolostort végleg bezárták, eladták a receptet a helyi cukorgyárnak, akik megnyitották a Fabrica de Pasteis de Belém-et 1873-ban, ami máig is létezik.
Csak tészta és krém
Na de milyen tészta és milyen krém. A tésztának a legjobb, legropogósabb, legrétegesebb leveles tésztának kell lennie, a krémnek pedig a legkrémesebb tojássárgákból főzött krémnek, a kulcs pedig a technológiában van. Nem véletlenül vannak fekete foltok a sütemény tetején, tényleg akkor az igazi, ha kicsit odaég. Ez a három elem, a ropogós tészta, a könnyű krém és a kissé égett utóíz adja a Pasteis de Belém különlegességét.
Pesti Lisszabon
Nemrég nyílt meg Budapest első igazi portugál péksége, a Lisboa Pastry&Bakery, ahol portugál cukrász készíti a süteményeket. A Gozsdu Udvarban lévő üzletet annyira nem is könnyű megtalálni, mint amennyire központi helyen van. Érdemes a Holló utca felől közelíteni az udvart, így jobb kéz felől fogunk belebotlani. A kosárkákon túl egy csomó más sütemény és pékáru, kenyérféle kapható, de én egyenesen a kosarakért mentem.
Még langyosak voltak, nem tudom, hogy csak nekem volt oltári szerencsém vagy folyton frissek - ráadásul az égettségi fokozatok közül is választhattam.
Megéri?
Simán megér egy kitérőt a Gozsdu felé bárkinek, aki szereti az ilyesmit, vagy portugál nyaralások után nosztalgiázik - én nem bántam meg. Ez a két alapelem - a leveles tészta és a főzött krém - éppen azok a dolgok, amikkel nem nagyon lehet megúszósat játszani. Vagy tisztességesen van megcsinálva és akkor csodálatos, vagy össze van dobva, akkor pedig rossz. Itt a krém épp olyan krémes, ahogyan annak lennie kell, a tészta pedig pont olyan ropogós-vajas, mint ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Fotó: Ács Bori/Só&Bors
