A borsmártásban az a legjobb, hogy bármilyen fajta egész borssal készülhet, legyen az sima fekete, ínycsiklandó zöld vagy éppen tarka - amilyen éppen van otthon, vagy amelyiket a legjobban szeretjük.
Kiskoromban nem tudtam elképzelni, hogy egy borsból, ráadásul egész borsszemekből készülő mártás finom lehet. Aztán egyszer ettem egy krémes, zöldborsos szószt, és az felülírta az addigi előítéleteimet.
A finom borsmártás titka abban rejlik, hogy nem kell - és nem is szabad - porrá őrölni a borsot, éppen csak felekbe, negyedekbe, kisebb darabokba törjük a szemeket, de maradhat pár darab egészben is. Így az ízük is jobban fog érvényesülni és az illatuk is zseniális lesz. Ehhez a legpraktikusabb egy kis mozsár, de ha nincs ilyenünk, akkor tegyük a borsszemeket egy zacskóba, és párszor menjünk át rajtuk egy sodrófával.
A szósz pikantériáját a pirítás adja. Én elmondhatatlanul imádom a pirult bors illatát, az egész lakást belengi, utánozhatatlan az aromája.
A mártásba worcestershire szósz és marhahús alaplé kerül, az előbbi elhagyható, azonban az utóbbi lételeme a borsmártásnak, úgyhogy ha nincs lefőzve alaplevünk, akkor vagy vegyünk egy nagy levegőt és álljunk neki, vagy vészmegoldásként használjunk leveskockát. De azt tényleg csak vészmegoldásként. A borsmártás egyébként mindenhez illik, sült, párolt zöldségek és húsok mellé is jó, de steakkel az igazi.
Fotó: Getty Images
