A fahéjas csigához és a szalagos fánkhoz hasonlóan, a kígyórétes sem nagy ördöngösség, ha van hozzá egy jól bevált, hagyományos receptünk. Nagymamámé éppen ilyen.
Az a legendás, régi szakácskönyv - minden egyes lapja valódi csodát rejt. Bár nagymamám már tudja fejből a recepteket, néha-néha még ő is belekukkant, hogy biztosan jól emlékszik-e a dolgokra. Így találtunk rá a rég elfeledett kígyórétesre, és miután megállapítottuk, hogy ezer éve nem ettünk, neki is álltunk megsütni.
A recept csak a tészta elkészítését tartalmazza, a tökéletes diós, mákos, meggyes, káposztás töltelék arányait itt lehet elolvasni. A tészta összeállítása könnyen és gyorsan megy, csak a cipók kinyújtására, megtöltésére és a jellegzetes fonott minta kialakítására kell egy kis időt szánni.
Bár élesztővel készül a tészta, nem kell keleszteni - miután begyúrtuk, mehet is a formázása, elég neki annyi idő, amennyit a sütőben kel. A sok vajtól elképesztően omlós lesz a tészta, és úgy az igazi, ha a tölteléket sem spóroljuk ki belőle.
Fotó: Sági Zsófia/Só&Bors
