A jól ismert köret új életre kel, mikor nem burgonya, hanem batáta, azaz édeskrumpli kerül bele.
A nagymamám világ életében igazi békebeli háziasszony módjára készítette a krumplis köreteket. Állítólag amikor kicsi lány voltam, egyszer cuppogások és elismerő sóhajok közepette faltam a hagymás tört burgonyáját. A nagyika ezt azóta sem felejtette el, és mikor hagymás tört krumpli kerül terítékre, mindig fel is idézi ezt a vidám kis esetet.
Kezdő anyukaként valamilyen érthetetlen oknál fogva burgonyaellenes lettem. A lehető leghatározottabban kijelentettem, hogy az én gyerekemnek márpedig nem a krumpli lesz az első szilárd tápláléka, mert az ósdi, unalmas és egy cseppet sem tápláló. Már új idők járnak, úgyhogy az én srácom batátát fog enni.
Mikor a nagyika, immár dédike, megkérdezte, hogy mit eszik a gyerek, mondtam is neki, hogy édesburgonyát. Meg is lepődtem, mikor erre csak ennyit mondott: “Jól van, akkor majd azt csinálunk neki.” Semmi kritika, semmi megjegyzés.
Az ételekhez éppen hozzászokó babának ez azért így, ilyen formában szerintem egy kicsit nehéz. Kezdetben inkább csak natúran adjuk a babánknak a párolt, tört édesburgonyát.
Aztán eljött a vasárnap, asztalhoz ültünk mind. A nagymamám pedig feltálalta a dédunokájának az édesburgonyát úgy, ahogy azt kell: hagymásan, zsírral, törten. Isteni volt. Mindenki olyat akart enni. Fel is vettem a repertoárba. Íme a receptje.
Fotók: Pataki-Szabó Fruzsi/Só&Bors
