Anyukám nem nagyon süt. Ő azt állítja, hogy nem tud, de szerintem csak nem szeret. Bármit megfőz, de sütni ne kelljen. Egyik nap, amikor találkoztunk, büszkén mutatott egy doboz süteményt "én sütöttem" felkiáltással. Kinyitottam, és porcukorral vastagon megszórt vaníliás kiflik sorakoztak benne.
A vaníliás kiflivel egy baj van. Nem lehet belőle keveset enni, így minimum két tepsivel kell sütni, hogy ne fogyjon el pillanatok alatt, hanem kitartson legalább két napig. Ha sikerül elegendő mennyiséget készíteni, akkor fém- vagy papírdobozban sokáig eláll.
A kis kiflik gyártásába a gyerekeket is be lehet vonni, imádják gyúrni, formázni a tésztát. Csak arra kell vigyázni, hogy már akkor meg akarják kóstolni a végeredményt, amikor tűzforrón kiveszem a sütőből.
Mi általában a téli ünnepekre szoktunk nagyobb adagot sütni, de annyira hamar vált kedvenccé, hogy már fáradt péntek délutánokon is elkészítjük - évszaktól függetlenül. A lényeg, hogy vastagon meg legyen szórva vaníliás porcukorral.
A vaníliás kifli története röviden
A német-osztrák-cseh karácsonyi aprósütemény már több mint száz éve ismert. Receptje már egy, 1911-ben Bécsben és Grazban megjelent, szakácskönyvben is szerepelt. Mint a legtöbb süteménynek, azóta számtalan receptváltozata született. Ez itt a mi verziónk.
Fotó: Szász Eszter/Só&Bors
