Cherchez la femme - Gyengébb? Nem! címmel tartanak március 8-án nőnapi borkóstolót a Sofitel Budapest Chain Bridge Hotelben. Az esemény különlegessége, hogy kizárólag női borászok állnak a pultban.
A rendezvényen bemutatkozó borásznők lemondtak a tiszteletdíjukról, és az összeget a bántalmazott anyáknak és gyermekeiknek átmeneti otthont, jogi, orvosi segítséget nyújtó, budapesti székhelyű Anyaoltalmazó Alapítvány támogatására ajánlották fel.
A borkóstolóra 32 borásznő érkezik, és összesen 36 borászat 104 borát lehet majd megkóstolni. A programot egy boros-sajtos és egy boros-csokoládés mesterkurzus is színesíti. Az esemény kiindulópontja Szabó Edit 2017-ben megjelent Gyengébb? Nem! című könyve, amely 26 borásznő portréját tartalmazza. Az esemény tavaly várakozáson felüli sikert hozott.
Szabó Edit, a borsmenta.hu főszerkesztője mesélt nekünk az eseményről és arról, miért érdekes, mennyiben más, ha egy nő készíti a bort.
- Miért különlegesek a női borászok?
- Hadd kezdjem a kedvenc idézetemmel, amit Bárdos Sarolta tokaji borásztól tanultam: a bor mindig magán hordozza a borász érintését. Bár ez nőkre és férfiakra egyaránt igaz, a borászatot sokan még mindig férfias szakmának gondolják, és ha egy borkóstolón nők állnak a pult mögött, legtöbbször hostessnek nézik őket. Igaz, hogy komoly fizikai munkát kell végezni, de a borászkodás nem csak szivattyúzásból és hordómosásból áll, hanem sok minden másból, amit egy nő ugyanolyan pontosan meg tud tanulni, mint egy férfi.
- Mi az a tulajdonság, amit fontosnak tart kiemelni egy női borásznál?
- A rendkívüli érzékenysége. Egy borásznak meg kell értenie a szőlő és a bor üzenetét. Tudnia kell, mikor kéri azt, a gyümölcs, hogy „szedjél le”, vagy hogy „hagyjál békén", mikor kóstolható egy bor a hordóban, és mikor nem szabad hozzányúlni. Minden ember másképp érzékeny, és ezt a bor is megérzi, hiszen élő anyag, sőt, ahogyan azt Berecz Stéphanie tokaji borász mondaná: élőlény.
- Miben más a nő vagy a férfi által készített bor?
- Nem más. Nem lehet megmondani, hogy az adott bor férfi vagy nő munkája-e. A női identitás nem kikóstolható a borból, de a borász stílusa felismerhető.
- Mi a női borászok üzenete?
- Csupán annyi, hogy ezen a férfiasnak gondolt porondon ők sem kevésbé ügyes akrobaták. Ha megkóstoljuk a boraikat, egyértelműen látható, hogy kiváló, érzékeny szakemberek, akik megérdemlik a figyelmet és az elismerést. Sokan közülük tűsarkúban járnak, és ha éppen az van a lábukon, lemennek benne a pincébe is, de a gumicsizma, vagy a bakancs ott van a terepjáró csomagtartójában, és egyiküknek se esik le az aranygyűrű az ujjáról, ha be kell állni a szőlőmunkások közé.
Március 8-án ismét összejönnek Magyarország nagyszerű borásznői, hogy bemutassák boraikat a közönségnek. A Gyengébb? Nem! kóstolónak az idén is a Sofitel Budapest Chain Bridge ad otthont. A délután négykor kezdődő eseményre érdemes elővételben jegyet váltani. További infók az esemény Facebook oldalán.
- Hogyan lesz egy nő borász? Beleszületik?
- Van, aki beleszületik és benne is marad, van, aki beleszületik, de tiltakozik, aztán végül mégis ott köt ki. Luka Enikő vagy Zsirai Kata soha nem gondolta, hogy huszonévesen egy borászat élére áll majd, de az élet így hozta, és ma már mindketten úgy gondolják, hogy ez volt életük legjobb döntése. De van olyan is, akinek soha semmi köze nem volt a borhoz, mégis borász akart lenni, és nem csupán diplomát, de doktori címet is szerzett. Ilyen például a Nyakas Pince főborásza, Nyúlné Pühra Beáta.
A szakmunkásképzőtől az egyetemig minden szinten tanulható a szakma, de hihetetlen előnnyel indul, aki a szülei pincéjében nő fel, és ott szerzi meg a gyakorlati tapasztalatokat. A könyvben szereplő nők nagyon különböző életutakat jártak be, de azt szeretem bennük legjobban, hogy miközben rendkívüli energiával figyelnek a borra, amit készítenek, nem ez az élet egyetlen értelme számukra. Nők, családanyák, szerelmek, feleségek, asszonyok, akik sokszor összetartják a családot, és az életüknek ez a része legalább olyan fontos számukra, mint hogy mit rejt a hordó.
- Van kedvenc borászata?
- Pár éve talán még volt, de erre a kérdésre ma már éppen olyan nehéz válaszolnom, mint hogy melyik a kedvenc borom. Mert nyáron néha a fél életemet odaadnám egy pohár Rácz Lilla pezsgőért, télen viszont boldog vagyok egy korty nagy testű vörössel, vagy egy gyűszűnyi aszúval. Közel húsz éve járom a magyar borvidékeket. Szeretem a rózsaszínen gomolygó ködöt a tokaji napfelkeltében, szeretem nézni a Balaton változó színét a Csendes Dűlő teraszáról, szeretem a szekszárdi mélyút szagát, és a nyugalmat, amit áraszt, de legeslegjobban mindenhol az embereket szeretem. A borászokat, akikhez ilyenkor megyek, és akik mindig jó szóval és jó borral fogadnak.
- Hogyan változott a magyar borok minősége az elmúlt években?
- Az elmúlt 15 évben őrületes fejlődés ment végbe a magyar borágazatban. Elkezdtük követni a külföldi példákat, átvettünk nagyon jó technológiai újításokat, megtanultuk azt, hogy nem mi vagyunk a világ közepe. Felnőtt egy olyan generáció, amelynek fontos a képzés, a világlátás és a nemzetközi kitekintés. Azok a fiatalok, akik külföldi utak után hatalmas tapasztalatokkal térnek vissza, már másképp borászkodnak. Az ő kezükben van a jövő.
Fotó: Vető Gábor
