Nagyon nem mindegy, hogyan sül meg egy darab oldalas, mert amennyire csodálatos, omlós, ízes tud lenni, annyira könnyű belőle száraz, rágós szomorúságot készíteni. Az én módszerem nem gyors, de atombiztos.
Ez a csontos, zsíros húsdarab talán a legküzdelmesebb, ugyanakkor a legfinomabb cafatokkal kecsegtető része a sertésnek. Mindig a csontos húsok a legízletesebbek, ezért az oldalas, ami csupa csont, valódi aranybánya.
A tökéletes oldalas esetében is a lassúság a kulcs, legalább öt óra kell egy szép darabnak, de így tényleg lenyűgöző lesz a végeredmény. Annyi a lényeg, hogy vagy előző este, vagy már a tálalás tervezett időpontja előtti napon meg kell sütni.
A másik kulcsfontosságú elem a pác. Most az amerikai barbecue vonalat ragadtam meg, de készült már szójaszószosan-kecsöpösen is, teljesen mindegy, a lényeg csak az, hogy az oldalasnak tényleg kell egy igazán intenzív bevonat, ami a zsír segítségével egyenletesen rápirul, belesül a végére. Ez a ragacsos, édes, fűszeres verzió most nagyon bejött, ez az az igazi, kézzel evős műfaj. Amerikai módra, falatnyi darabokra vágva, csontról rágcsálva fogyasztandó.
Fotók: Ács Bori/Só&Bors
