A gyerekek nem csak szeretik, mármint nem csak enni szeretik nagyon a perecet, hanem elkészíteni is. Nincs nagyobb buli a hosszú kígyók tenyérrel hengergetésénél és a perec tekergetésénél.
Megenni pedig nem csak a gyerekek szeretik, hanem mindenki. Érdekes emberkísérleteket lehet a segítségével végrehajtani, legközelebb biztosan stopperrel mérem az időt, amennyi alatt elfogy egy adag, most, a legutóbbi buliban olyan fél óra lehetett maximum.
Igen, két fázison megy keresztül az elkészítése, de ez ne riasszon vissza senkit, nem hosszabbítja meg olyan sokkal az összes munkaidőt az, hogy meg kell főzni a pereceket sütés előtt. Ráadásul ez a perecfőzés elképesztően élvezetes tevékenység, nézni a lobogó vízben táncoló, puffadó pereceket még gyerekek nélkül óriási buli. Az előfőzésnek persze nem a móka az elsődleges értelme, hanem a különleges állag, amit elérünk vele, ez a kissé rágós, tömör tészta, amitől annyira szeretnivaló lesz a perec.
A formázást még nekem is gyakorolni kell, ugyanis hiába lesz a perec nyersen megformálva szép. Utána még átesik egy főzési és egy sütési folyamaton, az élesztő eközben minduntalan dolgozik benne, ezért a végére szinte biztos, hogy még a legszebben megformált darabok is kissé deformok lesznek. A jó hír az, hogy az élvezeti értékén ez mit sem csökkent.
Fotók: Ács Bori/Só&Bors
