Nehéz eldönteni, hogy mi teszi olyan különlegessé: a puszta összetevői, a karamellás alma és az omlós tészta vagy a technológiai bravúr, amivel készül, mindenesetre ez a legkülönlegesebb almatorta, amivel valaha találkoztam.
Azt hiszem, tulajdonképpen az a legvonzóbb benne, ahogyan elkészül: előbb egy karamellát kell főzni, ebbe kerülnek az almák, amiket tésztával borítunk be, majd megsütünk, végül pedig a tótágast álló tortát kell visszafordítani a talpára. A végeredmény a rusztikus és az elegáns tökéletes keveredése lesz.
Fontos, hogy a karamell tényleg karamell legyen, ne csak olvasztott cukor. Az alma, amit beleteszünk, jobb, ha valamilyen keményebb fajtából való, én most Goldennel készítettem, de a szupermarketekben gyakran kapható Pink Ladyvel sem lehet rossz. A lényeg, hogy ne legyen könnyen puhuló, mert akkor túl sok levet ereszt majd és nem tartja meg a formáját.
Az omlós tészta alapszabályai ismertek: mindennek nagyon hidegnek kell lennie, amit használunk, a morzsolás gyors mozdulatokkal kell, hogy történjen, és muszáj egy kicsit a hűtőben pihentetni nyújtás előtt.
Ez a desszert szuper vendégváró, de érdemes vele egy kicsit előre dolgozni és frissen, langyosan tálalni. A karamellizált almákat el lehet készíteni előre, a tésztát pedig be lehet gyúrni, sőt, akár ki is lehet nyújtani, visszacsomagolni, és úgy behűtve várakoztatni. Így csak a sütési fázis marad a végére.
Egy kis cukros tejföl vagy vaníliafagyi nagyon jót tesz neki.
Fotók: Ács Bori/Só&Bors
