Sokan nem mernek nekiállni a rizottókészítésnek, pedig nem olyan bonyolult, mint ahogyan gondolják. Ha odafigyelünk a folyadékpótlásra és folyamatosan kevergetjük, akkor egy lágy, krémes rizottót fogunk kapni a főzés végén.
Egyszer már volt szerencsém igazi, olasz rizottót kipróbálni - nem csalódtam, elképesztően finom volt. De tévhit az, hogy csak Olaszországban lehet jó rizottót enni, egy kis odafigyeléssel otthon is elkészíthetjük ezt az isteni ételt.
Bármilyen főzőműsort néztem eddig életemben, mindegyikben a rizottó volt a mumus. Sosem sikerült úgy a versenyzőknek, ahogyan kellett volna. Egy műsorban nagy a nyomás, kapkodni kell, miközben a rizottóra éppenhogy időt kell szánni, foglalkozni kell vele, folyamatosan figyelni és kevergetni kell.
Amellett, hogy odafigyelést igényel, nagyon fontosak az alapanyagok is. Ezen az ételen nem szabad spórolni: meg kell venni a jó minőségű rizottórizst, a parmezán sajtot és a fehérbort. Kísérletezhetünk sima rizzsel és trappistával, de akkor egy szétfőtt, nyálkás csomót kapunk csak.
A rizottó alapját az alaplé adja. Használhatunk húsos és zöldséges alaplevet is, a legjobb, ha ezt mi készítjük el. A zöldséges alapléhez vágjunk össze egy adag leveszöldséget, öntsük fel vízzel, fűszerezzük, főzzük, amíg a zöldségek meg nem puhulnak, majd ha a víz már kellően átvette a zöldségek ízét, szűrjük le. A fűszerezést nem szabad túlzásba vinni, nem kell sósnak lennie, de ha mégis annak sikerül, akkor a rizottóból hagyjuk ki a sót.
Fotó: Shutterstock
