Nagymamám hókiflije legendás, aki egyszer megkóstolja, az a rabjává válik. Nálunk már hagyomány, hogy minden évben elkészítjük ezt a diós, vaníliás süteményt, az egész család besegít a kiflik formázásába, így egy közös karácsonyi program is egyben.
Egy diós-vajas tészta adja a kiflik alapját, a sütés végén pedig vaníliás cukorban mártóznak meg a sütemények. Ez egy teljesen egyszerű, de elképesztően nagyszerű karácsonyi édesség, ráadásul hetekig eláll, úgyhogy mi mindig háromszoros, négyszeres adagot sütünk, hogy még az ünnepek után is ehessünk belőle.
Dió helyett használhatunk darált mogyorót vagy mandulát is, attól függően, hogy melyiknek az ízét szeretjük leginkább. A tésztába rengeteg vaj kerül, úgyhogy egy kicsit ragacsos végeredményt fogunk kapni - főleg, hogy a vaj elkezd megolvadni a kezünk melegétől -, de ez nem baj, ne lisztezzük túl a tésztát, nem nyújtanunk kell, csak rudakat sodorni belőle. Ha pedig végképp úgy ítéljük meg, hogy nem tudunk nekiállni a formázásnak, tegyük a hűtőbe egy fél órára.
A tészta formázása időigényes folyamat, de ha összeül a család, se perc alatt készen leszünk. A sütőben viszont nagyon gyorsan sülnek a kis kiflik, úgyhogy ne hagyjuk őket magukra, folyamatosan figyeljük, maximum 10 perc kell nekik. Ha elkészültek, azon nyomban, még forrón hempergessük meg őket vaníliás cukros porcukorban.
Fotó: Sági Zsófia/Só&Bors
