December 6. Szent Miklós napja és a gyerekek egyik kedvenc ünnepe. Kicsik és nagyok előkészítik, kipucolják a csizmáikat, kiteszik őket este az ablakba és izgatottan várják a másnap reggelt. De honnan jön ez a szokás, mi Szent Miklós története? És miért almát, diót és mogyorót rejteget a Mikulás zsákja?
A december 6-i ajándékozás szokása már a 19. század óta jelen van Magyarországon. A néphagyomány szerint december ötödikén éjjel látogatja meg a Mikulás a gyerekeket, és aki jó volt, annak kisebb ajándékcsomagot hagy a csizmájában, aki viszont rossz, annak csak virgácsot ad.
Szent Miklós a IV. században élt, a kis-ázsiai Myra város püspöke volt. A legenda szerint Miklós szülei korán meghaltak, hatalmas vagyont hagytak rá, amit úgy döntött, hogy a szegények megsegítésére fordít. Miklós szomszédságában élt egy szegény nemes, akinek három gyönyörű lánya volt, de hozomány híján nem tudta őket férjhez adni. Szent Miklós úgy döntött, hogy segít nekik, ezért, amikor a legidősebb lány férjhez szeretett volna menni, egyik este az ablakukhoz lopózott, és ott hagyott egy arannyal teli erszényt. Ugyanezt tette a középső lány esetében is. Amikor azonban a legkisebb ment volna férjhez, nagy hideg volt, az ablakok zárva voltak, így a kéményen dobta be Miklós az erszényt. A legfiatalabb lány éppen a harisnyáját teregette, és az arannyal teli zsák ebbe pottyant bele. A nemes ez alkalommal megleste ki a jótevő, majd hamar elterjedt a szóbeszéd Szent Miklósról.
Nem csak az ajándékozásnak, a virgácsnak is van története. Szent Miklós a jutalmak mellett büntetést is osztogatott. Püspökként fő feladatának tartotta a hittérítést, és akik letértek a jó útról, azok kezét virgáccsal ütötte meg. Emiatt a legenda miatt kezdetben nem is a jókedvű, pirospozsgás Mikulás járta az otthonokat, hanem a félelmetes, láncokat csörgető Miklós, aki egyszerre jutalmazott és büntetett. Ezt a népszokást azonban a 18. század végén elkezdték tiltani, túlzottan megijesztette a gyerekeket.
Azt már tudjuk, hogy miért hoz ajándékot és miért virgácsot a Mikulás. De miért van a zsákjában éppen alma, dió és mogyoró? Biztosan mindegyikőtöknek ismerősek a következő sorok:
"Van zsákodban minden jó, piros alma, mogyoró."
"Cukrot, diót, mogyorót rejteget a zsákja."
Ezeknek ugyanis szimbolikus jelentésük van. Az alma, az egyik magyarázat szerint, a Nő szimbóluma, belsejében ott van az új élet lehetősége, amit az alma magja jelképez, ezért a szépség és a termékenység jelképe. Emellett a bűnbeesésre emlékeztetheti az embert, felhívja a figyelmet arra, hogy soha nem szabad letérni a helyes útról. Később viszont már éppen a bűnöktől való megszabadulás, a megváltás jelképe lett. Kerek, zárt formája miatt a teljességet is szimbolizálja, az összetartozás szimbóluma, ezért vágják fel karácsonykor cikkelyekre és osztják szét a családtagok között. Egyes nézetek szerint az alma a tudás jelképe is, magházának alakja miatt tartják úgy, hogy a szerteágazó tudást szimbolizálja.
A mogyoró a Férfi jelképe, aki tudását és bölcsességét mag formájában szórja szét a természetben, amelyet a Nap újrafakaszt és továbbérlel. A tudomány és a rejtett bölcsesség fogalma társul ezért hozzá. A türelem és az állhatatosság jelképének is tekintik, mivel a mogyoró nagyon lassan érik be. A népszokás szerint, ha mogyorót eszünk, akkor az bölcsességet ad és növeli a termékenységet.
A dió a Család szimbóluma, ha pont félbe törjük, akkor a közepében megtaláljuk a két egymást ölelő alakot, a Nőt és a Férfit, illetve az ölelésükből születő Gyermeket. Más nézetek szerint az egészség, a tudás és a jövő generációjába vetett hit jelképe. A tudással azért azonosítják a diót, mert alakja és mintázata az emberi agyra hasonlít, illetve egy apró termésben is ott rejlik a hatalmasra növő fa lehetősége. Ehhez azonban egy emberöltőre vagy még több időre van szükség - ahogy a tudás megszerzése sem történik egyik napról a másikra. Egy hatalmas fának bőséges a termése is, ezért, az almához és a mogyoróhoz hasonlóan, a dió a termékenység jelképe is.
Fotók: Shutterstock
