Túrógombócot készíteni nehéz. Habár tényleg több száz túrógombóc került már ki a kezeim közül, még mindig őszintén így gondolom: ez egy nagyon bonyolult étel, és nincs hozzá bombabiztos recept.
Senki nem meri bevallani, hogy a finom túrógombóc az bizony nem szép. Mivel igazán akkor lesz tökéletes ez a desszert, ha remegős, puha, annyira, hogy szinte omlik a nyelven. Ha pedig az állaga megfelel ezeknek a kritériumoknak, akkor szükségszerűen amorf lesz a végeredmény, legalábbis többnyire. Van az a nagyon ritka eset, amikor sikerül szépre és finomra is, de ehhez sok egymástól és tőlünk független körülménynek kell együttműködnie.
Először is nem mindegy, milyen túróból készül: a száraz, morzsálódó verziók nem jók hozzá, a legjobb a zsíros házi, termelői. Másodszor pedig fontos, hogy jó legyen a tojás, amit hozzá használunk. Ezeknek a méretét is alaposan figyelembe kell venni, mert ha nagyobb, akkor valamivel több szárazanyag kell a gombóc összetartásához, ha kisebb, akkor pedig kevesebb.
A harmadik lényeges pont a morzsa, ami szerintem csak házi maradék kiszáradt kifliből, zsemléből, vagy nagyon jó esetben kalácsból készül. Amit magunk darálunk, az szilánkosabbra, szabálytalanabbra és így sokkal ropogósabbra tud pirulni, és ízesebb is lesz, mint a kész, bolti morzsa.
A lenti recept néha nem mindig tökéletesen gombóc alakú, de az biztos, hogy lágy és remegős, és sosem lehet eleget készíteni belőle.
Fotók: Ács Bori/Só&Bors
