Menzás, de imádjuk: bácskai rizses hús titkai

Ács Bori 2018. november 28.

Szögegyszerű, nem is túlságosan esztétikus étel, mégis nagyon szeretjük. Sokan a magyar rizottóként emlegetik, pedig nincs sok köze hozzá, mert egy szerb étel leszármazottja.

A szerb gyuvecs a mi rizses húsunk elődje, ami egy rakott, lecsós étel volt. Eredetileg szerb rizses hús néven futott, míg az ötvenes években egy ravasz fordulattal egyszer csak nem magyarosították bácskaira. (Bácska történelmi tájegység, a Duna-Tisza közének egykor Magyarországhoz, már nagy százalékban Szerbiához tartozó részét nevezték így az újkorban.)

A menzán száraz és/vagy mócsingos húsból készült, amiket kipiszkáltunk és a tányér szélét díszítettük vele szépen körbe. Aztán megettük a pörköltszaftos rizst - az viszont tényleg jó volt. A sós-fűszeres egyensúlyt pedig a csemege uborka egyensúlyozta ki.

dsc_2845.jpg

Ma, itthon igyekszünk jobbféle, puha, de nem mócsingos húsból készíteni és nem szárazra főzni, bár az ideális állag kérdésében vannak erős vélemény különbségek: van, aki szárazan, pergősen, más ragacsosan, enyhén túlfőve szereti. Mivel ez nagy mértékben függ a hús zsírtartalmától és a rizs fajtájától is, nem is olyan könnyű eltalálni a megálmodott konzisztenciájú rizses húst.

Fotók: Ács Bori/Só&Bors

A bejegyzés trackback címe:

https://sobors.blog.hu/api/trackback/id/tr4214376115

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

 
süti beállítások módosítása