Minestrone, olaszul annyit jelent: nagy leves. És tényleg: egy nagy, sűrű adag levesről van szó, amit - néhány alapszabályt betartva - bármilyen idényzöldséggel el lehet készíteni és nyálkás, szürke időben legszívesebben az arcunkat is belemártogatnánk.
Mi inkább főzeléknek neveznénk az olaszok legismertebb levesét, annyira sűrű, gazdag, akár egy főétel. Sokan lenézik, mert szerintük nem ér fel az olasz konyhai nagyjainak szintjéig, szerintem ez nem igaz, csak odafigyeléssel kell elkészíteni, és nagyon jó, de különösképpen praktikus étel lehet belőle.
Az alap mindig egy soffritto: ezzel a zöldség mixszel indul sok olasz étel. Apró kockákra vágott répa, hagyma és zellerszár keveréke, amit olíva olajon kell pirítani-párolni. A folytatás aszerint, hogy milyen színű levest készítünk, lehet paradicsom vagy más - az alábbi verzió paradicsomos. Hogy ezentúl mi kerül bele, azt tényleg az évszak és a piac diktálja. Bab szinte mindegyik verzióban van, vagy ha nem, akkor csicseriborsó helyettesíti. A további zöldségek lehetnek cukkini, borsó, krumpli, édeskömény, de van padlizsános minestrone és gombás is.
A legtöbb esetben egyszerűen vízzel öntik fel, hiszen a sok-sok zöldség miatt így is nagyon ízes lesz a leve. Van, aki egy kevés szalonnával vagy pancettával gazdagítja az ételt, más inkább alaplével vagy csirkelevessel önti fel, de szerintem ez felesleges, éppen attól jó, hogy sűrű, laktató, de mégis könnyű.
A harmadik válaszutat a betét kérdése jelenti: tehetnénk bele apró szemű tésztát, rizst betétnek, de ebben a verzióban még csak az sincs, csak sok zöldség, no meg zöld fűszer és parmezán.
Fotó: Ács Bori/Só&Bors
