Ami az olaszoknál a pizza, az nekünk a kenyérlángos, vagy langalló. Esetleg töki pompos. Az eredete egyszerű, sőt, mondhatni kézenfekvő: a kenyérsütéskor kimaradt tésztát laposra nyújtották, rátettek mindenfélét, ami éppen volt otthon, és megsütötték a kenyérrel együtt. Mivel a kenyérlángos lapos, hamarabb elkészült, kész is volt az ebéd - és még külön főzni sem kellett hozzá.
Mivel a krumplis tésztából készült kenyér sokkal tovább friss marad, nálunk ez volt az elterjedtebb verzió. Ebből következik, hogy a kenyérlángosunk tésztájában is van krumpli - persze, csak akkor, ha szeretnél beletenni. Ha nem, akkor természetesen nem muszáj. A langalló úgyis percek alatt elfogy, nem lesz ideje megszáradni.
A langallónak egyébként jóval vastagabb, szivacsosabb a tésztája, mint a pizzának. Valójában a közös eredetüket leszámítva túl sok közük nincs is egymáshoz, sőt, engem konkrétan mélységesen felháborít, amikor vastag, szivacsos tésztát akarnak pizzaként eladni, de hát ez legyen az én bajom.
Szalonna, tejföl, lilahagyma
A langalló tésztáját ráadásul elősütjük. Itt még mindig meggondolhatjuk magunkat, és megehetjük úgy, ahogy van, vagy nutellával. A kenyérlángos hagyományos feltétje azonban természetesen az elmaradhatatlan tejföl. Ezen kívül kerül rá apró kockákra vágott szalonna, és ha akarod, akkor lilahagyma és sajt is. Meg a tetejére még több tejföl.
Fotó: Shutterstock
