Az édes levesekben az a legjobb, hogy a desszertkérdést előre le lehet tudni velük. Aztán - ha még maradt belőle - egész nap rá lehet járni, á, nem nassolok, dehogy, levest eszem. Táplálkozom, mintegy. És az úgy mindjárt más. Egyébként, ez tényleg egy tápláló leves, köszönhetően a sok szilvának és a gesztenyének, ami benne lakik.
Az egész úgy kezdődött, hogy kaptunk egy barátunktól egy szatyornyi fagyasztott gesztenyemasszát. Mondanom sem kell, hogy az első nap túlestünk a gesztenyepürén, majd következett a bogyós gyümölcsökkel felturbózott gesztenyepüré, majd pedig a gesztenyemassza villával való kifalatozása egyenesen a papírból az apró, de falánk gyermekeim által.
Aztán, egy idő után azon kaptam magam, hogy bármilyen gyümölcsös édességet készítek, kerül bele egy kis gesztenyemassza is. El nem ronthatja, gondoltam, és tényleg csupa jót hozott ki mindenből. A hétvégén pedig rumos-fahéjas szilvaleves volt ebédre, amit természetesen szintén kénytelen voltam megbolondítani egy kis gesztenyével.
Határozottan jól áll neki
Egy dologra kell csak vigyázni: nehogy eljárjon a kezünk, és mindenféle fűszereket beledobáljunk a fazékba, amit a gyümölcslevesbe szoktunk, a kardamomtól a csillagánizsig. Itt ilyesmire semmi szükség, mivel nem elnyomni szeretnénk a gesztenye ízét, hanem kiemelni. Éppen ezért elégedjünk meg a fahéjjal, a rummal, a vaníliával és a citrommal, a többit pedig bízzuk a szilvára és a gesztenyére!
Fotó: Shutterstock
