Hosszú utat járt be a sör a maga több mint 5000 éves történelmével. Manapság, ha sörfőzde tulajdonosokról, sörözőkről, vagy akár sörfogyasztókról, vagy a sörfesztiválok lelkes látogatóiról beszélünk, a legritkább esetben gondolunk nőkre. A sört egyszerűen a férfiakhoz kapcsoljuk fejben, habár a sör évezredeken keresztül női buli volt.
Az eső, írásos sörreceptet Ninkasi himnuszában találjuk (vagyis találták a régészek), és nagyjából 1800 évvel ezelőtt született. Ninkasi a sör sumér istennője volt, és a sumérok voltak az elsők, akik megingathatatlan bizonyítékokat hagytak hátra a sörivászatukról. Természetesen a sör létezése jóval megelőzte az első, ránk maradt írásos receptet.
Bár vannak bizonyítékok arra nézve, hogy az emberiség már 9000 évvel ezelőtt is képes volt erjesztés útján mindenféle bódulatot előidéző italt készíteni, a legkorábbi, sörfőzésre utaló jel azonban csak 5000 éves. Ez pedig nyilván azzal áll összefüggésben, hogy a sörfőzéshez gabona kell, ahhoz pedig megbízható termés, ami a vadászó-gyűjtögető paleolitikumba még nem állt rendelkezésre, a letelepedett, neolitikus korban viszont igen.
Nos, ami a munkamegosztást illeti, a sörfőzés, ahogy a többi, ház körüli munka is, a nők feladata volt. Mind a sumérok, mind pedig az egyiptomiak dicsérték a söristennőket, és a hozzájuk kapcsolódó sörfőzést, amit ugyebár a nők intéztek. A már említett Ninkasi mellett ott volt például Kubaba is, aki az egyetlen sumér királynő volt, de nem ám születés útján jutott trónra, hanem úgy, hogy remek söröket tudott főzni. Az egyiptomiak söristenét pedig Menketnek hívták, valamint a sörhöz kapcsolódóan imádták még a napisten Rá lányát, Sekmentet, aki egy vérszomjas perszóna volt, de a sör mindig megnyugtatta.
A sörfőzés még azután is a nők feladata (vagy kiváltsága?) maradt, amikor a sör kereskedelmi termékké vált. Hammurapi törvényei például többször is említi a sörfőzőket, és mivel az akkád egy nemeket megkülönböztető nyelv (mint mondjuk a német vagy a latin nyelvek), tudjuk, hogy a sörfőzőkre minden esetben mint nőkre utaltak.
A sörfeleség fogalma az időszámításunk szerinti 5. században alakult ki. Voltak asszonyok, akik olyan sok sört főztek a családjuknak, hogy még eladásra is maradt, amit úgy jeleztek, hogy az ajtó fölé zöld lombot, vagy seprűt raktak ki. Érdekes adalék a témában, hogy ezek a sörfeleségek gyakran az utcasarkon marketingelték a portékájukat, és jellegzetes viseletükhöz tartozott a hegyes süveg, valamint macskájuk is volt, ami, feladata szerint a sörfőzésre szolgáló gabona kártevőire vadászott. A fáma szerint ebből a képből alakult ki a későbbi boszorkány imázs. Néhány ilyen sörfeleség egyébként még az otthonába is beengedte a sört inni vágyó vásárlóit, ezzel megteremtették a sörözők ősét.
Fotó: Shutterstock
A sörfőzésben lakó üzleti lehetőség azonban túlságosan vonzó volt ahhoz, hogy megmaradjon a családok konyhájában, haszna pedig az asszonyok zsebében, így az 1200-as évektől kezdve céhes keretek között - és természetesen férfiak - is elkezdtek sört főzni. Az 1500-as években pedig már határozottan elterjedté váltak Európában a sörfőző céhek.
Innentől kezdve, hogy szakemberek célirányosan és munkaidőben foglalkoztak a sörfőzéssel, rohamos fejlődésnek indult a technológia. Ekkor kezdtek el széles körben komlót is használni, így a sör tovább eltarthatóvá vált, aminek következtében egyre távolabbra, és egyre nagyobb mennyiségben tudták importálni a portékát, ami értelemszerűen hatalmas üzletet jelentett.
Innentől kezdve a női dominanciának a sörfőzésben leáldozott. Az első személy ugyanakkor, aki tudományos igénnyel írt a sörről és a sörfőzésről, egy nő volt: Hildegard of Bingen, egy bencés apáca, és egyben sörfőző és gyógynövénytudós volt, aki a 12. században leírta a komló használatát a sörfőzésben.
És akkor eljöttek azok az idők, amikor végleg kicsavarták a nők kezéből a sörfőzés szép praxisát. Ahogy világméretű, és hatalmas gazdagságot biztosító kereskedelmi cikk lett a sörből, a céhmesterek mellett a kormányok is azon voltak, hogy az ebből származó haszon lehetőleg az ő markukat üsse, 1447-ben, Bruge-ben pedig szövetséget alapítottak a sörfőzők, hogy megvédjék magukat a házi kocsmárosoktól, a nőktől, sőt, még a kolostorok söreitől is.
Hát, nagyjából itt ért véget a gondolat, hogy a sört, a sörfőzést és a sörözést a nőkhöz kapcsolják.
