Annak idején, a főiskolai kolesz menzáján abszolút kedvencünk volt a káposztás tészta. Nem, mintha mást nem tudtak volna főzni, sőt, egyenesen elkényeztettek minket, a vörösboros marhapörkölttől a frissen, trappistából sütött rántott sajtig minden volt, azóta is visszasírjuk.
A káposztás tésztát viszont tényleg mindennél jobban készítették. Természetesen már az átadópultnál elkezdtük egymás tányérját figyelni, hogy mit kér hozzá: borsot-e, vagy porcukrot, és végtelen humorforrás volt, ha fiúk cukrosan kérték, mert az szerintünk olyan ovis.
Mert a káposztás tésztát természetesen porcukorral ÉS borssal kell enni! A tésztát pedig nemcsak úgy kifőzzük, hanem előtte jól megpirítjuk a sütőben, ettől lesz olyan ellenállhatatlanul finom sült íze.
A káposztát pedig nyugodtan áttolhatjátok a kutteren, én sem szoktam másképp, teljesen felesleges erőfeszítés a sajtreszelővel bohóckodni. A lényeg, hogy párolás előtt eresszen egy kis levet a sótól, és természetesen megfelelő mennyiségű karamellre dobjuk rá, amit a végén még tetézünk porcukorral. Meg borssal.
Fotó: Shutterstock
