Vannak a jó előre kitalált ételek, amihez időben bevásárolunk, és van ez, amikor abból főzünk, amit otthon találunk hirtelen. Amikor előkaptam a hűtőből a túrót, még magam sem tudtam pontosan, hogy mit akarok belőle főzni, csak azt tudtam, hogy éhes vagyok, és most, azonnal enni akarok valami finomat, meleget, és lehetőleg nem túl hizlalót.
A túrót egyszerűen kikevertem a tojással, reszeltem hozzá parmezánt, ami amellett, hogy szinte mindennek csodás ízt ad, segít, hogy süléskor egyben maradjanak a fasírtok, és ezek után már csak fűszerezni kellett a masszát.
Annyira gyorsan kellett az étel (vö. ebédidő), hogy még a fűszerekért sem voltam hajlandó kimenni a kertbe. Bevallom, szárított petrezselymet, és szintén szárított fokhagymát adtam hozzá pillanatok alatt, és miközben kevertem a masszát, már hevítettem is a serpenyőben a vajat és az olívaolajat.
A homogén massza összeáll a serpenyőben
Végül úgy találtam, hogy ez a darabos túró biztosan nem marad egyben, úgyhogy belenyomtam a masszába a botmixert és krémesre zúztam. Jó döntés volt, a fasírtok tényleg szépek maradtak, és amikor az egyik felük megsült, simán meg tudtam őket fordítani villával.
Bevallom, borzasztóan kíváncsi voltam, hogy mi lesz ebből, de az eredmény abszolút meggyőző volt, imádtam! Annyira, hogy még le is fotóztam nektek, és a receptet is megosztom. Csodaétel ez, nem is tudom, miért nem jött még rá senki előttem.
Fotó: Belső Olga
