Ha te is szereted az igazi, sűrű szilvalekvárt, amiben megáll a kanál, de nem szívesen állnál fölötte hosszú órákig, akkor csináld sütőben. Évek óta így készítjük, és bevált a módszer.
A titka csak annyi, hogy tényleg érett szilva kell hozzá, akkor lesz a végeredmény tökéletes, savanykásan-édes ízű. Mivel nagyon sűrűre sütjük, alig marad benne nedvesség, emiatt nem kell hozzá tartósítószer, sem cukor, mégsem fog megromlani.
A fajták közül legendásan alkalmas a besztercei szilva, ami majdnem olyan híres, mint a gönci barack. De nem csak az lesz jó, a vicces nevű nemtudom szilva például szintén tökéletes. Illetve még számtalan más fajta is, olyat keressetek a piacon, ami inkább talán aprószemű, az sem baj, ha icipicit már ráncos. Mivel a gyümölcs víztartalmától kell megszabadulnunk a lekvárkészítés során, ezúttal ne a hatalmas, lédús szemekre vadásszatok.
Az én két legnagyobb tepsimbe körülbelül 8 kiló kimagozott, elfelezett szilva fér bele a folyamat kezdetén. Mivel elég hamar összeesik valamennyire, nagyjából egy óra után bele tudok még szuszakolni nagyjából további két kilót, ha nagyon szeretnék. (Általában nem szeretnék).
Mennyi az annyi?
A 8 kilónyi szilvából körülbelül 3 kilónyi sűrű, szinte fekete lekvár lesz, a pontos mennyiség minden évben szilvafüggő, ha levesebb volt a gyümölcs, kicsit kevesebb, ha már eleve nem volt akkora a víztartalma, akkor kicsit több.
A tepsiket ne pakoljátok teljesen tele az elején, mert először elég sok levet fog ereszteni, majd ahogy elpárolog belőle a nedvesség, a benne lévő ízanyagok a lekvárunkban fognak koncentrálódni. Ha a sütő alján köt ki a lé egy része, az két okból is bosszantó: az az íz már nem lesz a mienk, és ráadásul takaríthatjuk a sütőt.
