A vodkás penne minden bulikaják ősanyja, és csak a gyengék teszik a piát a szószba főzés közben. Éppen ezért ezt a változatot ne tálald fel gyerekeknek, mert a forró tésztáról ugyan elpárolog valamennyi alkohol, de messze nem az összes. Igen, ennek az ételnek pont az a lényege, hogy meg is esszük a vodkát, ami, hát mit szépítsük: hatni fog.
De a vodka egyébként remek ízfokozó (gombával például legjobb barátok), így ha kevésbé mámoros hangulat a cél, valóban főzhetjük akár a tésztaszószt is a vodkával, ki fogja emelni az ízeket, és szépen elpárolog belőle a 15-20 perc rotyogtatás alatt az alkohol.
Nagyobb társaságnak azért is jó választás pennét főzni, mert a rövidebb tésztáknak egy átlagos háztartásban is találunk megfelelő edényt. Plusz jó hír, hogy a penne barázdáiba és a lyukakba bele tud ülni az isteni paradicsomszósz, nem pedig lecsorog róla, mintha ugyanezt egy spagettivel próbálnánk belapátolni. Ez az oka annak is, hogy magukat komolyan vevő olaszok a tartalmasabb, paradicsomos szósz mellé mindig olyan tésztaformát választanak, ami fel tudja venni a szószt.
Ha nincs penne, erre a célra sok más tojásmentes tésztafazon is megfelel, például a masni, a fülecske, vagy a csavart cső. A lényeg, hogy legyen benne-rajta elég felület, ahol a finom mártásunk meg tud tapadni.
Mindjárt abbahagyom, de még egy szó erről: éppen ez a fent említett tapadás az oka annak is, hogy a legjobb minőségű olasz tészták felülete sosem teljesen sima, hanem érdes, rücskös, ez is azt a célt szolgálja, hogy ne csorogjon le róla a ragu.
