Egy ideje húsmentes hétfőket tartunk a családdal. A valósághoz hozzátartozik, hogy imádjuk a húst, egyszerűen környezetvédelmi okok miatt döntöttünk úgy, hogy a hét egy napján a lehető legkisebbre szorítjuk a létfenntartásunk ökológiai lábnyomát. Ez egy kísérlet, ami alkalmat teremt elgondolkozni, hogy hogyan lehet minőségi, és finom ételeket készíteni úgy, hogy lehetőleg semmiféle állati eredetű alapanyagot ne használjak. Jelentem, szuper finomakat főzök, és még élvezem is a saját kihívásomat.
Az ipari állattartással az a baj, hogy rendkívüli módon kizsákmányolja a környezetet. Ez nem széplelkű, kifinomult, jóléti nyafogás, hanem nagyon súlyos tény: a világ üvegházhatású gáz-kibocsátásának a háromnegyede az állattartásból származik. A mezőgazdasági területek 60 százalékát az állatipar használja, mint takarmány termelő terület, a hús előállításához több tízszer annyi ivóvízre van szükség, mint az egységnyi kalóriát tartalmazó növényi táplálék megtermeléséhez, és akkor a tartási körülményekről, meg hormonokkal, antibiotikumokkal teli trágya elhelyezésének a problémájáról még nem is beszéltünk.
Szóval van baj bőven az ipari állattartással, tanyasi csirke viszont nem mindig kerül az asztalra, a dolog jellegéből adódóan. Tehát, elkezdtem ezt a kísérletet, amit a gyerekek eddig észre sem vettek, és a férjemnek sem volt eddig panasza egyáltalán. Nem olyan feltűnő ugyanis, ha nincs hús az asztalon. A palacsintában sincs hús, meg a gyümölcslevesben sem, sőt, a parmezános tésztából is kimarad, mégis mindenki imádja.
Azt már az én dolgom kitalálni, hogy az ételünk finom és tápláló is legyen egyszerre. Habár senkinek nem lenne semmi baja, ha egy napig kicsit kevesebb fehérjét ennénk, ha viszont nettó túlélésre gyúrnék, elveszne a kísérlet értelme. Éppen ezért olyan ételeket igyekszem kitalálni, amelyeknek a fehérje- és tápanyag tartalma vetekszik a húséval, a lencse pedig pont ilyen szuperélelmiszer. Gabonával kombinálva pedig teljes értékű fehérjét kapunk.
Tényleg isteni lett, illatos és fűszeres, és imádjuk!
Az elkészítésétől nem kell megijedni, hétköznap sosem tart tovább az ebédfőzés fél óránál, vagyis simán belevághatnak kezdők, és krónikus időhiánnyal küzdők, valamint vegetáriánusok és vegánok is. Habár a gyerekek eleinte kicsit bizalmatlanul néztek a lencsére, az első kóstolás után le voltak nyűgözve az ízvilágától: ez nem az erős, fokhagymás rántásos lencsefőzelék, hanem a finom, fűszeres indiai, amin egy szigorúan vegetáriánus indiai brahmin család is bármeddig eléldegélne boldogan.
