A családi pizzarecept evolúciója, tökéletesedése hosszú évekre nyúlik vissza nálunk. Egészen pontosan a harmadik randiig azzal a pasival, aki ma már a férjem, és a gyerekeim apja. Azt mondja, akkor szeretett belém menthetetlenül, amikor a konyhapultnál állva, fél kézzel lazán gyúrtam a pizzatésztát, közben félig felé fordulva szellemesen csevegtem vele.
Csak azért mondom ezt, hátha valakinek bejön, sosem lehet tudni. Valószínűleg az is egy ütőképes pizza volt egyébként, de össze sem hasonlítható a mostanival, a tökéletessel, amit a pizzaimádó családomnak sikerült finomítani, sok-sok gyakorlással és kísérletezéssel.
Ezzel a módszerrel tökéletes, vékony, roppanós pizzát kapunk, aminek köze sincs a vastag tésztás, szivacsos borzalmakhoz (bár én készséggel belátom, hogy van, aki azt szereti, gusztus kérdése). A leírt mennyiségből két tepsi pizza lesz, amit ha ebédre sütök meg, vacsoráig el is kopik mind, az utolsó morzsáig.
A pizza próbája a Margarita
Azt mondják, ha az ember nem biztos a pizzájában, akkor kérjen rá mindenféle feltéteket, a kolbász mondjuk mindent elvisz, meg a tonhal is. Hát ennél a receptnél semmi szükség rá, hogy eltáncoljunk a nehézségek elől, mert a legegyszerűbb kivitelben is üt. Persze, nem is tiltja meg senki, hogy rápakold a kedvenceidet, szóval kísérletezz te is nyugodtan.