A kompót olyasmi, amit nagymamáink csináltak és óvodai uzsonnára kaptunk néha, szebb napokon, ma már egyáltalán nem menő, sem egészségtudatos, sem gasztronómiai szempontból nem rendelkezik túl nagy presztízzsel.
Ez pedig nagy kár, mert kevés boldogítóbb dolog létezik a világon szürke januári napokon, mint egy üveg szép, sárga, édes barack kompót, még akkor is, ha cukros, akkor is, ha nem friss, a téli gyümölcsökbe kissé belefásult szívünket elképesztően felvidítja majd. Sokkal inkább, mint a kőkemény importok, amikbe télen botlunk a szupermarketekben.
Kompótot főzni annyira nem is könnyű, mint elsőre gondolnánk, mert egy csomó mindenre kell közben figyelni. Fontos, hogy megőrizzük a gyümölcs állagát, ízét, sőt, nem árt, ha a színét is sikerül átmenteni a következő évszakokba, ráadásul vigyázni kell, hogy minden steril legyen, különben odavész minden munka.
Itt nem megy a cukorcsökkentés, mint a lekvároknál, a kompót szirupban eltett gyümölcs, ez az eljárás lényege, az édességek kategóriába tartozik, ezt el kell fogadni.
A munka nagy része nem is maga a kompót elkészítése, hanem az üvegek sterilizálása és a gyümölcspucolás. A képen látható verzióban anyukám felvágta a gyümölcsöt, de tettük már el félbe vágva is, ami picit szebb, de kevésbé helytakarékos megoldás.
Fotók: Ács Bori/Sóbors
