A rizottók még mindig misztikus jelenségszámba mennek nálunk, nehéz hova tenni ezt a se nem köret, se nem főétel, se nem rizs-, se nem főzelékjellegű, műfajok közötti átmenetet.
Ugyanúgy első fogás ez az olasz menükön, mint a tészták, többségük magában fogyasztandó, nem köret, hanem önálló étel. Ez számunkra az első számú furcsaság benne, a második pedig a krémes, szaftos, mégsem szétfőtt, hanem úgynevezett "al dente" állag, ami nélkül nem is lehetne őt a saját nevén nevezni.
Mire van szükség a jó rizottóhoz?
Ennek a különleges konzisztenciának az eléréséhez több technológiai lépésre is szükség van egyszerre: a lassú, kanalanként adagolt folyadékra, a vajra és ami talán a legfontosabb, a kerek szemű, kifejezetten erre a célra való rizottórizsre.
Kétféleképpen kerül bele a paradicsom
A klasszikus fogásnak ez a verziója két lépésben kap egy adag paradicsomot: az első menet belefő a rizst körülvevő szaftba, a másik amolyan feltétként kerül a tetejére, majdnem egészben hagyva, enyhén megpirítva. Az se árt, ha sok friss bazsalikom kerül a tetejére, attól lesz igazán illatos és nyári az egész.
Fotók: Ács Bori/Sóbors
