Rizottó friss, édes paradicsommal: az olasz klasszikus nyári verziója

Ács Bori 2019. augusztus 14.

A rizottók még mindig misztikus jelenségszámba mennek nálunk, nehéz hova tenni ezt a se nem köret, se nem főétel, se nem rizs-, se nem főzelékjellegű, műfajok közötti átmenetet.

Ugyanúgy első fogás ez az olasz menükön, mint a tészták, többségük magában fogyasztandó, nem köret, hanem önálló étel. Ez számunkra az első számú furcsaság benne, a második pedig a krémes, szaftos, mégsem szétfőtt, hanem úgynevezett "al dente" állag, ami nélkül nem is lehetne őt a saját nevén nevezni.

Mire van szükség a jó rizottóhoz?

Ennek a különleges konzisztenciának az eléréséhez több technológiai lépésre is szükség van egyszerre: a lassú, kanalanként adagolt folyadékra, a vajra és ami talán a legfontosabb, a kerek szemű, kifejezetten erre a célra való rizottórizsre.

paradicsomos-rizotto_1.jpg

Kétféleképpen kerül bele a paradicsom

A klasszikus fogásnak ez a verziója két lépésben kap egy adag paradicsomot: az első menet belefő a rizst körülvevő szaftba, a másik amolyan feltétként kerül a tetejére, majdnem egészben hagyva, enyhén megpirítva. Az se árt, ha sok friss bazsalikom kerül a tetejére, attól lesz igazán illatos és nyári az egész. 

Fotók: Ács Bori/Sóbors 

A bejegyzés trackback címe:

https://sobors.blog.hu/api/trackback/id/tr9115005868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

 
süti beállítások módosítása