Palócleves friss zöldbabbal és kaporral: sertéshúsból is nagyon finom

Ács Bori 2019. augusztus 7.

Mikszáth Kálmán azt kérte Gundel Jánostól, hogy készítsen valami igazán magyaros levest éttermének megnyitójára, olyat, ami összefoglalja konyhánk minden fontos jellemzőjét. Így készítették el a gálavacsora első fogását, ami egy nyáriasított gulyásleves, és nevezték el Mikszáth egyik novellájáról, A jó palócokról. 

Ez persze csak egy legenda a sok közül, ami a palóclevesről szól, más szerint a palóc konyhára voltak jellemzők a tejfölös levesek, ezért a név. Voltaképpen teljesen mindegy, ki készítette először, mi nagyon szeretjük, de csak ilyenkor, szezonban szoktuk főzni, és mivel ürühöz, amiből eredetileg fő, nehéz hozzájutni Budapest belvárosában, simán sertéslapockából csináljuk.

A nyári gulyásleves

Úgyis a zöldbab frissessége a lényeg meg a sok kapor. Még egy dologban eltér a mi változatunk az eredeti receptektől: nem habarjuk be a végén a levest, mivel így is van benne anyag bőségesen: a krumpli, hús, zöldségek, zöldbab és tejföl mellé valahogy már nem hiányzik a lisztes sűrítés. 

palo_cleves_1_1.jpg

Akkor jó, ha savanykás

Fontos momentum még a savanyítás: enélkül nem lenne igazi a palócleves, az viszont az ízlésünkön múlik, milyen utat választunk. Lehet savanyítani citrommal, ecettel, de a legeslegfinomabb megoldás ebben az esetben a tárkonyecet.

Fotók: Ács Bori/Sóbors

A bejegyzés trackback címe:

https://sobors.blog.hu/api/trackback/id/tr1514988680

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

 
süti beállítások módosítása