Egy barátom néhány napja üzent nekem. Megkért, hogy - ha lehet - írjak olyan recepteket, amelyekhez nem vagy csak minimálisan kell a sütőt vagy a tűzhelyet bekapcsolni.
Pont abban a pillanatban tettük közzé a gulyásleves elkészítését, ami egyáltalán nem felel meg ezeknek a kritériumoknak. Nosza elkezdtem összeszedni az összes hideg gyümölcs-, illetve krémleves receptjét, ami csak eszembe jutott.
Hirtelen bevillant, hogy talán 16 éves lehettem, amikor nyári szünetben apu elvitt ebédelni, méghozzá a Lánchíd közelében lévő sörözőbe. Nézegettem az étlapot, és megakadt a szemem a borkrémlevesen. Megkérdeztem, hogy ehetek-e, mégiscsak alkohol, de igen volt a válasz.
A borleves és a nosztalgia
A borlevesről Makk Károly Liliomfi című 1954-es filmjének egyik jelenete is beugrott. Ebben a főszereplő, Liliomfi, és kísérője, Szellemfi, elmegy a házhoz, ahol szállást kínálnak nekik. Ez a ház Mariska nevelőnő háza. A nevelőnénikét Dayka Margit alakítja, aki ajtót nyit a két színésznek, sürög-forog előttük, aztán elrohan, és kemény, mély hangon kiadja az utasítást a konyhában: "Borlevest a művészeknek!"
Melegen, hidegen, ünnepre, hétköznapra
A borleves forrón ünnepi étel is lehet, de ezt most jéghidegen fogyasszuk a kánikulában. A leves fehérborból a legfinomabb. Kicsit olyan, mintha a madártej frigyre lépett volna a forralt borral. A borlevest fogyaszthatjuk desszertként is, de óvatosan, mert bizony meleg nyári estéken a fejünkbe is szállhat.
Fotó: Szász Eszter/Sóbors
