Az egyik legfinomabb süteményünk, mégis talán ezt a legkockázatosabb cukrászdában rendelni. Egy-két modernebb felfogású helyet leszámítva mindenütt száraz és túlságosan, rettentő émelyítően édes a Rákóczi-túrós.
Pedig ez az édesség a savanykás ízek játékát kedvelők kedvence lehetne. A túró is, a barack is inkább fanyar, mint édes, ha annak hagyjuk. Emellett már csak arra kell vigyázni, hogy ne száradjon ki, amit szintén nem nehéz elérni, ha finom süteményre és nem geometriafüzetbe illően szabályos kockákra vágyunk.
A Rákóczi-túrós felépítése
Mivel a legtöbb újhullámos cukrászdában ma már nem magas, hanem vékony, a francia tartok alapjára emlékeztető tésztával készítik ezt a desszertet, én is abból szoktam. Erre jön egy tojássárgával dúsított és nagyon enyhén édesített túrókrém, majd, mivel szezonja van, lekvár helyett friss sárgabarack. Végül a tetejére kerül a hab, amit lusta módon nem töltöttem zsákba, így eléggé rusztikus lett - akiben van még az álmos vasárnap délutánokon kurázsi egy kis szépelgésre, ne hagyja ki ezt a lépést.
Nyáron készítsük friss barackkal
A friss barack, amit hirtelen ötlettől vezérelve a lekvár helyett használtam, viszont sajnos levet ereszt, így a túrókrém kissé elázik, ez ellen pedig valahogyan védekezni kell. Éppen ezért legközelebb biztos, hogy szórok a túró és a gyümölcs közé néhány marék zsemlemorzsát, darát, esetleg darált mandulát.
Fotók: Ács Bori/Sóbors
