Van egy olyan nosztalgikus érzésem, gondolatom, ami talán igaz, talán nem, hogy gyerekkoromban a tejtermékek sokkal, de sokkal jobbak voltak: a kefir, a joghurt, a tej és a túró rudi, de mindenekelőtt a csodálatos, mesés és már nem is kapható joghurthab.
A fogyasztásáért is meg kellett küzdeni, mert amint az ember felbontotta, máris felsebezte az éles fólia a kezét. De egyáltalán nem emlékszem rá, hogy ez minimálisan is bántott vagy zavart volna minket. Annyira könnyű volt és mindig olyan savanykás, légies, hogy az ember úgy érezte, meg tudna enni belőle még egyet meg még egyet.
Amikor ez az emlék a sebtől a habig bevillant, azonnal eldöntöttem, hogy az én gyerekeim sem maradhatnak ki ebből az élményből, és bár az éles fóliát nem tudom rekonstruálni, a könnyű, üde habot talán mégis. Úgy emlékszem, citromos, epres és meggyes ízben volt elérhető, nekem a citromos volt a kedvencem, így ezt a verziót próbáltam elsőként újraalkotni.
Habosítás tojásfehérjével
Először azt hittem, hogy a felvert tejszínhab lesz a megoldás, aztán rájöttem, hogy ennél komolyabb hadviselés kell ide, ami történetesen a hűtőben állandóan felgyűlő tojásfehérjék felhasználásának is kedvez. A felvert hab a legerősebb buborékképző- és megtartó kiegészítő, amit csak el lehet képzelni, valóban csupa-csupa levegő lesz vele a joghurt.
Fotók: Ács Bori/Sóbors
