Amikor először hallottam a Sztroganov vagy Stroganoff nevet, ráadásul bélszínnel, biztos voltam benne, hogy ez valami elképesztő luxusétel, amit csak szökőévben egyszer ehetünk.
A Stroganoff-bélszín nem hagyományos orosz fogás, hanem a szakácsművészet egy viszonylag modern alkotása kis franciás beütéssel. A Stroganoff-mód - amely vékonyra vágott bélszín vagy egyéb hús tejszínes mártásban, gombával, gyöngyhagymával és szeletelt csemegeuborkával - az orosz konyhaművészetből terjedt el.
Receptje először 1871-ben jelent meg Elena Molokhovet: Fiatal háziasszonyok ajándéka című szakácskönyvében. Az eredeti mártás csak vajból, mustárból és tejfölből állt, majd a későbbiekben ezt bővítették hagyma, gomba, paradicsompüré, savanyú uborka hozzáadásával.
Változatok
A receptek háztartásonként változnak, én most kihagytam a mustárt és a paradicsompürét belőle. Stroganoff-módon bármilyen színhúst el lehet készíteni: a legismertebb bélszínből, de pulykából, sőt szárnyasmájból is finom.
A Stroganoff-bélszín eredete
Az étel eredetének egyik legendája szerint Odesszában, Stroganoff gróf házában gyakran rendeztek nyílt asztalnak nevezett összejöveteleket, ahová szabadon járhattak művelt és jól öltözött emberek. A Stroganoff-bélszínt egy ilyen ebédre készítették. Egy másik történet szerint az idős, már fogatlan gróf számára egy André Dupont nevű francia szakács találta ki ezt a fogást.
Fotó: Getty Images
