Levesfüggőségem nem csak, hogy romlik a kor előrehaladtával, de fertőző is. Már az egész család levesezni vágyik minden hétvégén, úgyhogy ideje volt itthon is elkészíteni a saját verziónkat.
Az erős, sűrű marhahúsleves fűszerektől, gyömbértől, csillagánizstól, fahéjtól illatos, benne csúszós rizstészta, marhahússzeletek és friss fűszerek vannak, és csepegtethetünk még rá lime-ot is, sőt, be is csípősözhetjük.
Ez a leves eredetileg reggeli, és bár ez a mi kultúránkban furcsa lehet, tényleg nincs jobb dolog ennél se reggel, se délben.
A hús, a csont és a lé
Sose kaptam még nagyobb bókot hentestől, mint mikor ehhez a vietnámi marhahúsleveshez összeválogattam az alapanyagokat, azt mondta, ez a leves a legtökéletesebb lesz, amit el tud képzelni, maga sem válogatta volna össze másképp. Azt nyilván nem tudta, hogy végül egészen másképp csináltam, mint ahogy ő készítette volna, és rizstésztával meg friss zöldekkel, csípősen, savanykásan ettük.
Ez tulajdonképpen nem is számít, csak a lé a fontos: hogy legyen benne csont, leveshús, valamint olyan hús is, amit levesbetétként lehet használni.
És a technológia: hagyni, hogy a csont szépen, lassan adja át az ízeit a lének. Érdemes tehát időt szánni a levesre, legalább egy nappal hamarabb feltenni, úgy lesz a legjobb. Ennek pedig az is nagy előnye, hogy aznap, mikor elkészül, már nem kell vele dolgozni, csak kifőzni a tésztát, és összeállítani az elemekből a levest.
Fotók: Ács Bori/Sóbors
