Ha a korábbi leírás alapján sikerült kedvet csinálnom a házi paneer készítéséhez, és sikerült a citromlével kicsapatni a tejből a savót, majd lecsöpögtetni és lepréselni a sajtot, akkor jöhet a következő lépés: a paneer ételbe foglalása.
Most azt az ételt készítettem el vele, amiben életemben először kóstoltam. A paneernak nagyon enyhe, édeskés tejíze van, ezért szuper alapot képez mindenféle markánsan fűszeres fogáshoz. Magába szívja és teljesen felveszi a hozzá társított ízeket, majdnem olyan hatékonysággal, mint a húsok.
Olyannyira igaz ez, hogy éppen úgy szokták sütés előtt bepácolni, mint a húsokat, joghurtba és sok-sok fűszerbe forgatva teszik el a hűtőbe, mielőtt elkészítenék. A pirítás fontos lépés még akkor is, ha utána valamilyen szószos ételbe kerül majd a paneer, ettől lesz annyira erősen kontrasztos a krémes szósz és a körbepirított sajt.
Csípőssel, de anélkül is isteni
Szerencsére az indiai fűszerek nagy részét, a nem csípőseket még a gyerekek is szeretik, a kurkuma, a római kömény és kevés gyömbér is simán átmegy a szűrőjükön, de ha felnőtteknek készül ez az étel, akkor érdemes csípőset is tenni bele, nagyon jót tesz neki.
Fotók: Ács Bori/Sóbors
