Általában a normális dolgokat szeretem és készítem. Néha azonban előfordul, hogy beakad valami és elfojthatatlan vágyat érzek kifejezetten elborult étkek elkészítésére. Ilyen az alább részletezett mályvacukor is. Egy értelmezhetetlen és elképesztő állagú nassolnivaló. A legnagyobb baj mégis az vele, hogy sajnos finom.
Sokáig éltem sötétségben a mályvacukrot illetően. Azt leszámítva, hogy a gimis padtársam, Leslie nem vetette meg a büfében kapható pumpedlit, még csak nem is találkoztam a kis szivacsos cukorkával.
Aztán egy hideg téli napon Anyuval csavarogtunk a körúton és betévedtünk egy csokizóba, ahol a krémes forró ital mellé csípőből dobtak két vagy három mályvacukrot. Nem voltunk restek belepottyantani a csokiba a remegős cukrot, ami vidáman szétterült benne és megédesítette az amúgy nem túl édes italt. A felejthetetlen mályvacukorélmény emlékén felbuzdulva egész télen tervezgettem, hogy elkészítem e csemegét. Aztán mégsem került rá sor. De, és ez a legjobb a mályvacukorban, nem csak télen, azaz nem csak forrócsoki-időszakban helyénvaló.
Szabadtéri sütögetésre is kiváló
A idei első családi kerti mulatság alkalmából össze is dobtam egy remek, tavaszias, epres mályvacukrot, hogy midőn a Tesz-vesz város egyik epizódjában, nyársra tűzzük és szelíden megpörköljük. Mindenki imádta a házi verziót, amibe nem kerültek bizarr adalékok és térfogatnövelők, csak szépséges eprek és boldogságos több milliárd kalória.
A mályvacukor készítése minden konyhai kalandornak kötelező. Már csak az élvezet kedvéért, már csak azért is, mert ha eddig nem volt, mindenképpen be kell majd szereznünk hozzá egy cukorhőmérőt. Nem egy nagy tétel, viszont módfelett hasznos, ha titkos szenvedélyünk példának okáért a karamellizálás.
Fotó: Getty Images
