Gyerekkoromban, amikor falun nyaraltunk, nagymamám sokat sütött tepertőt. Ő így hívta, nem töpörtyűnek. Mivel disznóhúst nem ettünk, kizárólag szárnyasból, általában csirkéből készítette. Reggelire a ropogós kenyér csücskével, frissen, forrón ettem.
A falusi nyaralónk már nincs meg, de szerencsére a piacon mindig tudok friss bőrt és hájat vásárolni a kedvenc árusomtól. Bár már anyuka vagyok, ez a szerelem megmaradt.
Sajnos a családból csak én szeretem a tepertőt avagy a töpörtyűt, úgyhogy ritkán vásárolok - de akkor én eszem meg az összeset. Sokszor azt sem tudom kivárni, hogy kihűljön. Azóta kacsából is készítettem, aminek még finomabb az íze, mint a csirkének. A tepertősütés egyetlen kellemetlensége az elég erős, átható szag, de ezt alapos szellőztetéssel orvosolni lehet.
A kacsazsír igenis egészséges
Tudom, hogy nem túl diétás és könnyű étel, de a töpörtyűt én magában is szeretem, szívesen eszem hozzá savanyúságot, és persze - ha épp nem fogyókúrázom - friss, ropogós kenyeret. A töpörtyűből kisült zsírt kenyérre kenve, lilahagymával is fogyaszthatjuk, de rengeteg ételhez felhasználhatjuk - én múltkor a pogácsatésztába tettem belőle, de a hétvégi rántott húst is szoktam kacsazsírban sütni.
A kacsazsír egyébként egyáltalán nem olyan egészségtelen, mint azt sokan gondolják, sőt, a benne található linolénsav támogatja a vesék optimális működését, valamint fontos szerepet játszik a kalcium felszívódásában. A kacsazsírban található egyszeresen telítetlen zsírok csökkentik a koleszterinszintet is. Az egyetlen, amire figyelni kell, az a mérték.
Fotó: Szász Eszter/Sóbors
