Nem tudom, ki hogy van vele, nekem a rizskochról a nagymamám arca ugrik be. Nem telt el olyan hét, hogy ne csinált volna.
Ő mazsola nélkül készítette, mert tudta, hogy finoman szólva sem vagyok barátságban az aszalt szőlőszemekkel, és lekvár helyett málnaszörppel öntötte nyakon. Ilyenek ezek a nagymamák, bármit megtesznek az unokákért. A rizskoch annyira összetartozott a nagymamámmal, hogy mióta nincs közöttünk, nem is csináltam.
Pedig rém egyszerű az elkészítése, csak felvert tojásfehérjével meglazított, kicsit masszívabb tejberizst kell készíteni, óvatosan összekeverni, majd sütőben pirosra sütni. Vacsorára is tökéletes, de egy finom bab- vagy gulyásleves után második fogásként is megállja a helyét.
Egy ideje jobban odafigyelek az egészséges táplálkozásra, igyekszem az olyan hagyományos recepteket is egészségesebbé, diétásabbá tenni, amelyek alapból nem feltétlenül illeszthetők be a modern táplálkozásba. Egyszer csak eszembe jutott a rizskoch, és ahogy a recepteket böngésztem, ráleltem a bulgurkochra.
Ez teljes mértékben a rizskoch analógiájára épül, csak a bulgur miatt lassabban felszívódó szénhidrátot tartalmaz. Természetesen cukor helyett használhatunk valamilyen természetes édesítőt, például eritritet, és akkor már meg is nyugtathatjuk a lelkiismeretünket. Cukormentes lekvárral tálaljuk.
A bulgurkoch esetében a kérdés ugyanaz marad: mazsolával vagy anélkül készítsük? Én mazsolamentesen csinálom. És ti?
Fotó: Szász Eszter/Só&Bors
