Vannak dolgok, amik úgy jók, ahogy vannak, én mégsem bírok magammal, képtelen vagyok rá, hogy békén hagyjam őket - ilyen a székely káposzta is. A savanyú káposzta és a hús nekem kevés volt, így került még néhány dolog hozzá.
Egyáltalán nem mondom, hogy magában nem jó a székely káposzta, de az az igazság, hogy mióta egyszer megtörtént, hogy aszalt szilvát meg kolbászt tettem bele - sőt, még a végén néhány almát is hozzákockáztam -, azóta nincs kedvem eltérni ettől a szokástól.
Az édes ízek annyira jó kontrasztot képeznek a savanykás és sós mellé, hogy sokkal jobban kikerekedik így az egész.
Azért is gondolom, hogy minderre jogom van, mert ez az étel az eredeti legendája alapján is egy kutyulmány. A történet szerint Petőfi Sándor barátja, Székely József vármegyei főlevéltáros betért kedvenc éttermébe, de már minden fogyóban volt, így összekevertette a vendéglőssel a káposztafőzeléket és a sertéspörköltet, ebből lett az Erdélyt sosem látott székelykáposzta.
Mint minden káposztás étel, ez is vaslábosban lesz a legfinomabb, akár a sütőben is sülhet, és másnap, újramelegítve a legeslegjobb.
Fotók: Ács Bori/ Só& Bors
