A pak-choi olyan a Távol-Keletnek, mint nekünk a fejes saláta vagy a spenót, ez a mindennapi zöldjük, az állandó kiegészítő, ami szinte mindenhez jól megy. Most a kőbányai piacon találtam egy nagy csomaggal, de egyre többfelé lehet kapni.
Igazából semmi különleges nincs benne, de éppen ettől szerettem meg annyira. Nagyon zsenge állaga, mindenhez jól passzoló, enyhe íze, se nem káposzta, se nem saláta jellege miatt érdemes igazán kipróbálni. Különösen súlyos, zsíros-fűszeres ételek, húsok, sűrű levű levesek fontos ellenpontozó, egyensúlyt teremtő kiegészítője.
Legtöbbször levesekbe kerül az utolsó pillanatokban, hogy ne veszítse el tartását - de azért kissé mégis megpuhuljon -, de gyakran készül párolva, valamilyen fűszeresebb közegben, szezámolajjal, szójaszósszal gyömbérrel, ahogyan lejjebb is szerepel a receptben.
Sokan úgy készítik, hogy szétválasztják a ropogós, belső és a zsenge külső részt, hogy a belső hosszabb, a külső rövidebb hőkezelést kapjon. Szerintem pont attól érdekes ez a zöldség, hogy egyszerre különböző állagokat képes produkálni, így én nem szedtem szét, de még csak félbe sem vágtam, ahogyan azt szintén sokan teszik.
Fotók: Ács Bori/ Só&Bors
