A szűzérme népszerű, könnyen kezelhető része a disznónak, mert nincsenek benne ínak, se zsír, homogén, egynemű, puha húsdarab. Ez az előnye a legnagyobb hátránya is egyben, mert zsír hiányában könnyen kiszárad.
Ha pedig kidobta magából a nedvességet, akkor élvezhetetlenül száraz, rágós lesz. A legbiztosabb az, ha valamilyen védőburkot vonunk köré, nehogy megtörténjen a baj.
Ehhez a legtökéletesebben működő módszert Toszkánában tanultam, ahol füstölt sonkába tekerve, rozmaringgal és fokhagymával fűszerezve sütötték meg a szűzérmét, majd teljesen kihűtötték, és hidegre hűtve szeletelték hajszálvékonyra. A sonka nem csak azért hasznos, mert sülés közben védi és hidratálja a húst, de át is ad neki a saját zsírjából és füstölt ízéből, sőt, még a rozmaringos-fokhagymás pácot is a helyén tartja.
Lehet melegen is enni, de az eredeti felfogásban a legjobb, hidegen, vékonyra szelve. Már ha az ember ki tudja várni a másnapot, nekünk most nem sikerült.
Fotók: Ács Bori/Só&Bors
