A rakott krumpli olyan nosztalgikus étel, amit magamtól szinte sosem készítenék el, hacsak valamilyen ízről vagy illatról eszembe nem jut egy gyerekkori emlék.
Ugyanis, amint nekiállok, mindig rájövök, hogy csapdába kerültem. Az úgynevezett egyszerű ételek csapdájába. Hiszen nincs itt semmi furfang, nem kell hozzá különleges csuklómozdulat, technológiai tudás, thai citromfű vagy másik nehezen beszerezhető alapanyag, tehát, úgymond egyszerű.
De aztán az ember ott áll másfél órát a konyhában, pucolja a forró krumplit, tojást, elmossa a második fazekat is, és halkan mérgelődik magában, hogy már ráment erre a nagy egyszerűségre a délelőtt és még mindig hátra van a sütés.
Szóval a rakott krumpli nagyon lassan elkészíthető étel, ami sok mosogatással jár együtt, de óriási boldogságot okoz - különösen annak, aki ovis korában nagyon szeretett a rakott krumpli illatára hazaérni és lopkodni a kihűlt, ropogósra sült szélekből.
Sokat nem kell újítani a recepten, úgy jó az, ahogy van, de most volt egy nagy darab édesburgonyám, úgyhogy azzal variáltam a sima krumplit, és elég jól sült el a dolog.
Fotók: Ács Bori/Só&Bors
