Párom családja készíti a legtökéletesebb sült malacot - nincsen túlgondolva, túlfűszerezve, mégis így a legfinomabb. Az évek és a rutin, na, náluk ez teljes mértékben megvan, úgyhogy bátran kövessétek ezt a receptet, nem fogtok csalódni.
Párom családjának hatalmas sertéstelepe van, úgyhogy gyakran kerül disznósült vagy éppen malacsült az asztalra. Minden feladatot ők látnak el a telepen, ezért valóban nagy a rutinjuk a disznótartásban - ugyanígy a sütésben is.
Párom nagybátyja elmondta, hogy a jóféle malacsültnek nem az a titka, hogy agyonfűszerezzük a húst, vagy folyamatosan locsolgatjuk - hiszen ő egyiket sem csinálja -, hanem minden az előkészületen és a sütésen múlik. Bőven elég a só és a fokhagyma-granulátum (ezt könnyebb beledolgozni), a lényeg, hogy alaposan kenjük be a húst, ne sajnáljuk a sót, és hagyjuk így legalább egy napig érlelődni.
Fontos, hogy a kemencét jól felfűtsük és a malacot fedjük le az első 2 órában. Bár locsolgatni közben nem kell, sütés előtt öntsünk vizet és bort a malac alá, így lesz igazán puha, ízes és szaftos.
Mi - a sertéstelepből adódóan - mindig egész malacot sütünk, és csak tálalásnál vágjuk fel, de ha nem tudunk hozzájutni egész malachoz, akkor a hentesnél vehetünk feldarabolt húst is, ezeket is ugyanígy fűszerezzük és süssük. Ha nincsen kemencénk, akkor sütőben is megsüthetjük a húst - természetesen akkor kisebb adag fér csak be egyszerre -, de azért arra mindennképpen számítsunk, hogy a végeredmény úgy nem lesz teljesen ugyanolyan.
Fotó: Sági Zsófia/Só&Bors
