A leglágyabb, legfinomabb belsőség, a luxus élelmiszerek szimbóluma, a húsok pezsgője a libamáj. Évente egyszer, maximum kétszer vesszük, nagy ünnepre, olyankor viszont nem flancolunk vele, mert a legegyszerűbben lesz a legfinomabb.
Az első probléma, amivel a libamájjal kapcsolatban ütközünk, az az ára. Az egyik legdrágább termék a hentespultban, ráadásul nagyon nagy, és csak egészben adják, nem lehet belőle húszdekás darabokat venni. Ezzel nem csak az a baj, hogy így egy vagyonba kerül, hanem az is, hogy fél kiló libamáj elfogyasztásához tömegek kellenek. Még akkor sincs szükség többre harminc dekánál, ha húsz fős a család.
Két választási lehetőség van: családi összefogásban vásárolni és felezni, vagy egészben megvenni, és gyorsan lefagyasztani a felét. Mindkét módszer működőképes, bár nyilván mindig mindent jobb frissen enni, semmi baja nem lesz, ha lefagyasztjuk.
A legfontosabb dolog, hogy ha már súlyos pénzeket adtunk ki a világ egyik legfinomabb alapanyagára, akkor ne rontsuk el. Annyira finom önmagában, hogy teljesen felesleges cifrázni, nem kell fűszer, se kísérő alapanyag, magában a legjobb. Nálunk minden évben zsírban sütve készül, így szép és puccos előétel lesz belőle, de mivel sokáig eláll, az ünnepek alatt napokig lehet rájárni és eszegetni.
Az egyik jelszó az egyszerűség, a másik pedig a kíméletes hőkezelés. A libamáj (minden más májjal együtt) halála a kiszáradás. Konfitálásnál (zsírban, lassan sütésnél) ennek nagyon kicsi a veszélye, de azért nem árt óvatosnak lenni.
Ha kész, nem kell hozzá más, csak nagyon finom kenyér és só.
Fotók: Ács Bori/Só&Bors
