30 perces nagyon csokis keksz, ami biztos, hogy nem jut el a sütisdobozig

Kóczián Zita 2018. október 17.

A csokidarabkás keksz az egyik kedvenc édességem. Már gyerekkoromban is a Sütiszörnyért rajongtam a Szezám utcából, mert át tudtam érezni azt az állatias ösztönt, amivel vadul rávetette magát a kerek kekszecskékre, és hörögve, röfögve falta be az összeset, morzsahegyet szórva maga után, amerre csak járt.

Őszintén, egy hosszú nap után szerintem nincs jobb annál, mint levágni magunkat a kanapéra, és frissen sült csokis kekszeket majszolgatni, lehetőleg egy jó nagy bögre hideg tej társaságában. Egyébként sokan sokféleképpen szeretik a csokis kekszet. Vannak, akik dióval, vagy mogyoróval turbózzák fel, vannak, akik kakaóporral ízesítik még tovább a tésztát. Vannak, akik ropogósan szeretik, vannak, akik omlósan, sőt, olyanok is, akik már nyersen felfalják a tésztáját.

csokis-keksz-recept-cover.jpg

Amikor kicsi voltam, én is imádtam csenni belőle, de a nagymamám mindig azt mondta, hogy nem ehetek sokat, mert elrontom vele a gyomromat. Ehhez képest Amerikában sorra nyílnak olyan cukrászdák, ahol csak és kizárólag nyers sütitésztát szolgálnak fel. Tölcsérben, gombócként, fagylalt helyett. Azért jó, ha tudod mama, most kicsit átverve érzem magam.

Megmutatom nektek a kedvenc receptemet, ami egészen biztos, hogy nem okoz majd csalódást. Igen sokszor megsütöttem. Nálunk a sütőig azért rendszerint eljut, de a sütisdobozig soha.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://sobors.blog.hu/api/trackback/id/tr7414265057

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

 
süti beállítások módosítása