Rég elmúltak már azok az idők, amikor az emberek csak és kizárólag bútorvásárlás céljából közelítettek meg az Ikea áruházakat. Van, aki egy jól megpakolt hagymás hotdogért megy oda, van, akit inkább a frissen sült fánkgolyócskák izgatnak, de olyanról is hallottam már, aki - kis túlzással - ölni is képes lenne egy szelet svéd mandulatortáért. És persze ott vannak a kedvenceim is, a húsgolyófaló tömeg.
Legyünk őszinték: az Ikeás húsgolyó legendás és zseniális. A forró, szaftos gombócok, a selymes, szánkban lágyan olvadó krumplipüré, és az a mennyei barna szósz - az egészet pedig megkoronázza a hűvös, édes, vörösáfonya lekvár, ami nélkül nem is élet az élet.
Az Ikea vezetősége azonban furfangos volt. Rájöttek ugyanis, hogy sokan már nem a lámpaválogatás és cipősszekrényvétel közötti éhenhalás miatt térnek be az áruház éttermébe, hanem célirányosan a húsgolyócskákért mennek oda. És itt jön a csel.
Hiszen mi történik, ha az eladó oldal rájön, hogy monopol helyzetbe került, hiszen csak ott kaphatjuk meg az imádott svéd húsgolyót? Hát persze, hogy megdrágították a régi kedvencünket.
Viszont a háziasszonyok sem kevésbé leleményesek, mint a bútoráruház főnöksége, ezért megalkották az Ikeás húsgolyó házi verzióját, ami nemhogy felér az eredetivel, hanem talán még finomabb is, mint a bolti - arról már nem is beszélve, hogy sokkal, de sokkal pénztárcakímélőbb.
