Ó, a mézes puszedli, annyi gyerekkori emlék kapcsolódik hozzá! Meg persze annyi csalódás, sok-sok fűrészporosan száraz puszedlin rágtuk már át magunkat, mennyit ettünk, amiből kispórolták az anyagot. Pedig puszedlit gyártani nem agysebészet, ezt bizonyítandó itt egy aszalt szilvával töltött változat.
A puszedli íze már majdnem ugyanolyan, mint a mézeskalácsnak, csak amíg az utóbbi lapos, és hagyományosan a karácsonyhoz kötjük lélekben (plusz előtte-utána két hónap), a puszedli egy tölthető golyóféle, és bármikor jól jön.
Gömbölygetni mindenki szeret, sőt, akár még a gyereket is bevonhatjuk a melóba (vagy a szomszédét), mindenki hálás lesz. Mi azért, mert nem kell a kezünket összemaszatolni, a szomszéd azért, mert megszabadítjuk egy időre a gyerekétől, a gyerek meg azért, mert a gyerekek imádják az ilyesmit. Csak legyen sokkal több aszalt szilvád, mert a felét el fogja csemegézni, de megéri.
A végén a mártogatás megint jó buli, amit szintén rábízhatunk a kisebbekre. Jó, értem én, aki nem szeret puszedlit sütni, az ne süssön puszedlit, de a helyzet az, hogy ez tényleg annyira jó süti, hogy érdemes megoldani, hogy mindig legyen belőle otthon. Szerencsére eláll.
