Kétségtelenül van abban egy erős szupervumen faktor, amikor az ember saját sütésű kalácsot helyez az asztal közepére: tessék, egyétek, én csináltam. Sokkal durvább, mint az amerikai filmekben a Hálaadás-napi pulyka, és felvágni is csak annak van joga, aki készítette, csak szólok.
Na most, lássuk be, mindez totális szemfényvesztés. Kalácsot sütni ugyanis semmivel sem bonyolultabb, mint kenyeret. Na jó, talán egy kicsivel, de szerintem bőven könnyebben és hamarabb megvan, mint egy almás pite, sőt, még a tiramisut is beelőzi, ami tényleg nem egy bonyolult dolog. A tiramisura viszont senki sem csapja össze elragadtatva a kezét, a kalácsra meg igen.
Sőt, azt is eláruljuk, hogy a kalácssütéshez nem kell dagasztógép. Ha kellene, akkor nem ettek volna kalácsot a nagyanyáink, se dédanyáink, de még Mária Antoinette sem, pedig ők tutira ettek. Mi is fogunk, ha nem sajnálod a fáradságot, ami egyébként tényleg nem olyan hatalmas, szerintem például sokkal tovább tart befonni a gyerek haját, mint bedagasztani egy kalácsot.
Töltelék
És ha már idáig eljutottunk, nem elégedünk meg a minimál programmal, hanem megtöltjük szépen a kalácsunkat aszalt gyümölcsökkel. Nem mintha nem lenne friss, de az aszalványokat kimondottan szeretjük, és jól is állnak a kalácsban. Kakaóval, vajjal vagy anélkül is isteni, ráadásul az uzsonnás dobozban is tuti sikere lesz másnap.
Fotó: Shutterstock
