Most aztán tényleg itt a bőség ideje! Egy hét után hazaértünk a nyaralásból, és azt látom, hogy minden van a kertben. Szorgalmasan terem az összes zöldség, piroslik a paradicsom, a padlizsánok versenyt nőnek, az uborkák cukin lógnak az indákon, bármerre nézek, mindenhol van valami finomság. Jesszusom, mit fogok én ennyi zöldséggel csinálni?
Szerencsére egy barátom anyukájától megtanultam a bölcsességet: "Kislányom, a vantól nem kell félni!". Úgyhogy széles vigyorra húztam a számat, és megegyeztem magammal, hogy eljött a minestrone leves ideje. A valóság persze az, hogy a minestrone levesnek mindig itt van az ideje: télen melegít, nyáron hűsít, mivel hűtőhidegen is isteni finom.
Ráadásul mindig az kerül bele, ami éppen van. Átnéztem tucatnyi receptet, mert én bár laza vagyok, de itt azért mégiscsak mondanom kell valamit, szóval azt szűrtem le, hogy kötelező kellék a hagyma, a fokhagyma, a répa, a szárzeller, a káposzta és természetesen a finom, napérlelte paradicsom, ezeken kívül pedig mehet bele minden más zöldség, ami éppen van. Hozzá tészta, a tetejére pedig a jó marék parmezán, és már kész is a minestrone leves.
Lazíts és élvezd!
Mint általában a sok hozzávalós ételekből, ebből sem lehet keveset főzni, de nem is érdemes: egy nagy fazék sűrű, tésztás leves napokig jól tartja az embert, más már nem is igen kell hozzá ebben a nagy melegben. Az arányok és a mennyiségek természetesen egyáltalán nincsenek kőbe vésve, vegyétek ti is úgy: tájékoztatásnak, és szórjatok bele bátran a fazékba bármit, amit beleillőnek találtok, babot, zöldbabot, borsót, kukoricát, cukkinit, meg amihez kedvetek van. Mert van még egy népi bölcsesség: a főzés szabad alkotás. A minestrone főzés pedig főleg az.
Fotó: Shutterstock
