A paradicsomleves mindenhogy finom, szeretem a klasszikus, betűtésztás verzót, bár szerintem az is cukor nélkül a legjobb. Szeretem a jéghideg, darabos-spanyolos, kenyérrel gazdagított gazpachot. És imádom ezt az olaszos, bazsalikomos változatot, ami mellé annyira jól passzolnak a kis sajtos kifli szeletkék.
Nyáron friss, érett szabadföldi paradicsomból a legjobb, télen darabolt paradicsom konzervből lesz finomabb, azt legalább akkor tették el, amikor szezonja volt. A félig zöld, vízízű, savanyú holland paradicsomszörnyekből viszont nem nagyon érdemes nekiállni, annak akkor se lesz finom, mély paradicsomíze, ha a fejünk tetején táncolunk.
A friss bazsalikom szerencsére egyre kevésbé ritkaság, a meleg hónapokban gyakorlatilag bárhol megél egy cserépben, ha nem felejtjük el öntözni, és pár naponta lecsipkedjük róla az alakuló bimbókat (ha vannak), hogy azok helyett inkább a leveleit fejlessze.
Ha télen látunk neki, és szerencsénk van a hiper-szuperek készletével, szintén megéri beruházni egy növénybe, a friss bazsalikom ízének csak halvány utánzata a szárított fűszer. De persze ha csak az van, hát az van, na bumm,
