Ha már úgyis itt a befőzés szezon, akkor húzzunk bele, és lépjünk túl a lekvár-befőtt-lecsó háromszögön. Készítsünk ajvárt. Amiben egyébként az a legjobb, ez is csak egy egyszerű szendvicskrém, habár a szofisztikáltabb fajtából.
Ha nem akarod, akkor nem kell tartósítani, és ha nem akarsz vele három napot tölteni, akkor készíts egy üveggel! Az pont egy tepsire való zöldségből készül, és nem is tart túl sokáig. Valójában viccesen keveset kell vele dolgozni, és nem hajt a tatár, a megsült zöldségekkel akár másnap is foglalkozhatsz, ha akkor érsz rá éppen.
Persze a ajvárnak is megvan a pepecselős verziója, amikor parázson sütjük meg a zöldségeket, amitől kétségtelenül izgalmas bukét kap. Én a magam részéről inkább csak kihasználni szoktam az ilyen alkalmakat, megteremteni nem igazán: amikor egyébként is grillezünk, vagy a gyerekek tüzet raknak a túlélő játékhoz, akkor időnként rádobok egy-egy padlizsánt a már kész infrastruktúrára. Isteni lesz tőle az ajvár, érdemes kipróbálni.
Csak lazán
Természetesen sütőben is remekül működik a dolog, csak be kell tolni a zöldségeket a megfelelő arányban, és amikor megsültek, megfosztani a héjuktól, majd az egészet összeturmixolni, és már kész is az ajvár. A megfelelő arányok persze mindenhol mást jelentenek, ezért a receptkártyán megadott mennyiségeket nem is szabad szentírásnak venni. Zöldségeknél ráadásul úgysem lehet, senki sem fogja levágni a padlizsán végét, hogy pont fél kiló legyen a tepsin. Szóval, csak lazán, a végeredmény mindenképpen finom lesz.
Fotó: Shutterstock
