Vannak olyan napok, amikor alaposan megcsúszok mindennel, bevásárolni sincs időm, és délben kapom fel a fejem, úristen, ebédet kell adnom a gyerekeknek. Innen szép nyerni. Szerencsére a családom imádja a sajtos quesadillát, és egyszer csak eljött az a pillanat, amikor kénytelen voltam itthon megsütni hozzá a tortilla lapot. Többet nem veszek a boltban, ettől a pillanattól biztos.
Természetesen, mint minden más ember, én is a boltban vásároltam a csomagolt tortilla lapot. Természetesen, mint mindenki más, én is elolvastam az összetevők hosszú listáját, csóváltam a fejem, szívtam a fogam az árán (én nem tudom, hogy, de el lehet adni hatszáz forintért 6 darab tésztalapot, érthetetlen!), majd bedobtam a kosárba, mint minden más ember, mert milyen jól jön, ha hirtelen kell ebédet vagy vacsorát varázsolni.
A sajtos quesadilla simán előadható főételként, legfeljebb rottyantok hozzá egy kis paradicsomos-hagymás-chilis babot korianderrel (vagy nem), szeletelek hozzá avokádót (vagy nem), vagy végső esetben keverek hozzá egy fokhagymás tejfölös mártogatóst (vagy nem). A sajtos quesadilla mindenképpen nagyot emel a népszerűségemen.
Villámgyorsan összegyúrtam, kisütöttem
Csak hát, egyszer eljött az a nap, amikor a bevezetőben vázolt szituáció a nyakamba szakadt. Délben eszméltem, hogy ebédidő, úgyhogy rutinból bedobtam a gyerekeknek, hogy "mit szólnátok ebédre egy sajtos quesadillához?", amire jött is a harsogó hurrá, majd kissé ijedten konstatáltam, hogy hupsz, nincs itthon tortilla lap.
Nem baj, sütünk otthon, liszt, só, víz mindig van otthon. A többi, csomagoláson olvasható hozzávalótól, mint glicerin, pálmaolaj, kalcium-propionát és dinátrium-difoszfát, nyugodtan eltekinthetünk. Na jó, szórok bele egy csipet sütőport is.
Két serpenyőben nagyjából negyed óra alatt sült meg a négyünk ebédjéhez szükséges mennyiség, közben a mártogatósok is elkészültek, és kezdődhetett a lakoma.
